2013. november 4., hétfő

Élve vigadunk- "instead of deportation lets make good education"


Ma a Dia de Los Muertos - halottak napja parádén voltunk, a Déli Völgyben. A mexikói városrész a legzöldebb és legrosszabb hírű része Albuqerquenek. Ma egyszerre ünneplik az életet és emlékeznek azokra, akik már elmentek. Azt mondják, hogy ezen a pár napon "közelebb van egymáshoz" az evilág és a túlvilág. Talán ezért is festik magukat halottnak, hogy a közelséget átéljék. Megtudtam, hogy a völgybeli parádé Jose Guadalupe Posada, mexikói karikaturista szellemiségéhez nyúlik vissza, aki  az 1800-as évek végén élt, és gazdagokat és szegényeket egyaránt csontvázként festett le, egyenlősítve őket banális és különös, hétköznapi és tragikus helyzetekben.

Poltikai üzenete volt ezeknek a karikatúráknak- ahogy van a South Valleyi parádénak is. A felvonulás átmenet a tüntetésbe: a diszkrimináció ellen, a színvonalas oktatásért, a bevándorlók védelmében. Minden évben téma van, amire reagálni kell. Idén: Sín Papeles/ Sín Miedo: People Are Not Illegal, Our Ancestors Are Our Documentation”. ("Papírok és félelem nélkül: az emberek nem illegálisak, az őseink igazolnak minket"). 

A társaság épp olyan vegyes, mint a karikatúrákon. Albuqerque végre egy otthonos arcát mutatja: a mexikóiak mellett rengeteg a "white privileged"- kiváltságos fehér, aki organikusat eszik, biciklivel jár, utálja a fegyvereket, a republikánusokat és ma csontváz-jelmezben tereli a gyerekét meg a kutyáját. Gyanítom,  nem a szomszédból jönnek, hanem az albuqerquei elit a parádéra lejön a hegyről. Persze gyakran mellélövök, és kiderül, hogy itt nem működnek ezek a kategóriák. 

Minden tiszta Marigold- körömvirág. A körömvirág az azték időkre emlékeztet. Mágikus virágként tisztelték, gyógyszeként és vallásos rituálékhoz használták. A konkvisztádorok áldásos tevékenysége miatt lett halálvirág. A látszólag könnyed kis farsangnak tehát több szinten van üzenete... Tanulhatnánk tőlük retorikát.  




















































































A helyi művházban oltárokat állítanak a halott családtagoknak fényképekkel, apró, személyes tárgyakkal, ételekkel- közel jön az emberek karaktere, ezáltal tényleg integet kicsit a túlvilág. A saját halottak megosztják az oltárt Marilyn Monroeval, George Harrisonnal. Ezen az estén a névtelen halott is híres lehet. Színre lép. A helyzet még komolyabbra fordul. Az I-ről a pontot az az oltár veszi le, amin a zöldhatáron átkelő mexikói gyerekek portréi vannak, akiket rendőrök lőttek le. 

2 megjegyzés: